Mese a társadalmi elvárásoktól megszabadított világról

Egyszer volt, hol nem volt, az Úrnak kétezerötvenedik évében volt egy boldog, individualista társadalom. A gender eszmék és a progresszivitás rég győzedelmeskedtek, az egyenlőség áldásos hatásait kicsiny, nagy, idős és fiatal egyaránt élvezhette. Megszűntek a gonosz és káros sztereotípiák is: betiltották a diszkriminatív fiú- és lányneveket, helyettük bevezették a gendersemleges és toleráns keresztneveket, mint Tolerancyka, Hópehely, Blackpride, Férfiherélő és Grrrrrlpowerke. A vezetékneveket, mint a privilégiumok utolsó, burzsoá csökevényeit, lecserélték random betű- és számkombinációkra. A lánycsecsemőket tilos volt rózsaszín rugdalózóba öltöztetni, az óvodás és iskolás fiúkat leszoktatták az ostoba és macsóista fociról és más agresszív játékokról. Egyáltalán a sportot is tiltólistára helyezték, mivel a kisportolt testek látványa triggerelhette a bátran önmegvalósító, gömbölydedségükben kiteljesedő fat acceptance és body positivity aktivistákat.

De az új generáció felnevelése mellett a már felnőtt társadalom minden szegmensében is igyekeztek kiküszöbölni az ördögtől (és cis white male-ektől) való egyenlőtlenségeket. Hogy megelőzzék az emberek bőrszín alapon történő megítélését, új rendeletet hoztak, miszerint a közalkalmazottak, ügyintézők, tisztviselők csak bekötött szemmel elegyedhetnek szóba az ügyfeleikkel. Hogy a társadalmi kényszer utolsó nyomait is eltöröljék, bevezették az önmegvalósítás jogát: ezentúl bárki bármilyen munkát elvégezhetett, ha abban az önmegvalósítás lehetőségét látta, függetlenül végzettségétől és képességeitől.

Történt egy napon, hogy X-13 Grrrlpowerke (akit csak a sötét, bigott előző korszakokban neveztek volna nőnek) és WK-7 Schillingarpicus (akire immár senki sem kényszerített társadalmilag előírt férfiszerepeket), kirándulni indultak a hegyekbe. Mindketten nyitott, bátor, felvilágosult személyiségek voltak, akik munkájukban is az önmegvalósítás lehetőségeit keresték. X-13 Grrrlpowerke szociális otthonba adta hímnemű biológiai szülőjét, hogy a beteg ne zavarhassa őt a gender studies MSc tanulmányai során, WK-7 pedig otthagyta az ostoba és macsóista informatika kart, hogy egyenlőségi támogatás és segély igénybevételével uniszex neccharisnyákat tervezhessen kétórás részmunkaidőben, emellett pedig a progresszív verseskötetén dolgozhasson.

Csakhamar megérkezett a 21-es busz, majd az utasokat felvéve, pöfögve elindult a budai hegyek felé.

- De jó lesz! - sóhajtott Grrrlpowerke. - Kiszakadhatunk a városi közegből, és 100 %-ban gendersemleges hobbikat űzhetünk, mint a privilégium-csekkolás és a szexizmus-feljelentés!

Ám ebben a pillanatban a busz lefékezett majd megállt, az ajtók sziszegve kinyíltak.

- Mi az, mi történt? - értetlenkedtek a mind a hetvenhárom nembeli utasok.

A sofőr felugrott üléséből, kitárta karját, és egy szökkenéssel az úttesten termett.

- Elegem van a rám kényszerített szerepből! - kiáltotta. - Elegem van abból, hogy a társadalom mondja meg, ki vagyok! Picsafüst, lószar! Megyek, beállok újságírónak az Üvegplafon bloghoz! A sofőrködés le van szarva! Fulladjatok meg, bigott elnyomók!

Mit volt mit tenni, Grrrlpowerke és Schillingarpicus gyalog folytatták útjukat a hegyek felé. Menet közben kitikkadtak, betértek hát egy útjukba eső kocsmába.

- Két mojitós-marcipános Tolerancia sört kérünk!

A csapos, aki szilikon melleket és mellírozott borostát viselt, odalökött nekik két doboz itókát.

- Ah, ez már igen! - kortyolt egy nagyot Schillingarpicus. - Mondja, úrhölgy, itt mindig ilyen jól behűtött a sör?

- Micsoda?! - csattant fel a csapos. - Hát nem tudja, hogy az úrhölgy kifejezés csak a hermafroditákra vagy a férfi-nő irányú transgenderekre vonatkozik?! A genderfluid-szilikonoid fashionszexuálisok helyes elnevezése az őcsillámsága! Ezt jegyezze meg, maga bigott szexista!

Szegény Schillingarpicus úgy megijedt, amiért szexizmus bűnébe esett, hogy ijedtében félrenyelte a sört és a sörösdoboz nyitófülecskéjét is, aztán fuldokolva hanyatt vágódott, és magával rántotta Grrrlpowerkét, aki beverte a fejét a pult sarkába, és agyrázkódást szenvedett.

- Men... mentőt! - fuldokolta Schillingarpicus.

- A fejem... elvérzek! - nyöszörgött Grrrlpowerke.

A jólelkű csapos őcsillámsága feledve a személyét ért súlyos sértést, előkapta mobilját, hogy felhívja a legközelebbi kórházat. Ám a diszpécser közölte, nem tud autót küldeni a sérültekért, mert az utolsó két mentősük éppen az előző nap döntött úgy, hogy az opresszív betegszállítás helyett absztrakt LMBTQIA-képek festésével találják meg önmagukat és a boldogságot. Ekkor őcsillámsága megpróbálta elérni a körzeti háziorvost, de ő meg épp nem ért rá: tanulmányt írt a szumátrai fejvadászok párválasztási szokásaiban fellelhető szexizmusról és mansplainingről.

Grrrlpowerke csakhamar elvérzett, Schillingarpicus pedig kékre vált fejjel megfulladt. A csapos őcsillámsága egy ideig tanakodott, mit tegyen a két holttesttel, végül átkutatta a zsebeiket, és eltette a tárcájukat meg a bankkártyáikat.

- Végre elmehetek az amszterdami bulinegyedbe, hogy megvalósíthassam önmagamat!