Nem igaz, már megint fáj a fejem... Az a hülye front az oka. Vagy a meló. Meg a Zangéla fecsegése, hát nem igaz, hogy az a liba mennyit tud locsogni telefonon a hülye pasijával. Vagy lehet, hogy az ártott meg, hogy nem diétás kólát vettem az ebédhez. Vagy... vagy... vagy... Kerülgethetem a forró kását, de végül nem tagadhatom le. Mindennek az elvárások az okai. A vállamra helyezett terhek, amelyek végigkísérnek hajnaltól késő estig, az ébresztőóra csörgésétől az esti elalvásig.

Ott van mindjárt a hajnali hét órás kelés. Olyan jó lenne még szundizni egy kicsit! De nem, nem lehet. A reklámok az arcomba nyomják a frissen ébredő, vidám, mosolygó nő képét. Azt üzenik: ha te nem ilyen vagy, nem is lehetsz igazi nő! Úgyhogy frissen ugrás ki az ágyból, no szundi. Aztán jön a reggeli szépségápolás. Elvárják tőlem, rokonok, munkatársak, idegenek, hogy legyek csinos, nett, üde leheletű, mindig tökéletesen nézzen ki a sminkem. Ezt az elnyomást! Aztán jönnek a szexista beszólásaikkal, hogy "jaj, de csinos magácska!" Ennél már csak az a rosszabb, ha rá se bagóznak a sminkemre meg az új frizurámra, és fölöslegesen szenvedtem. Hát én már egy dicsérő szót sem érek?!

Aztán útban a munkába újabb elvárások: legyek karcsú, csak szénhidrátcsökkentett túrós batyut egyek, érjek be időben a munkahelyre, mint valami sztaniolista munka hőse. Aztán persze dolgozzak le nyolc órát egyhuzamban, jó, ha megállhatok fél órára ebédelni, meg kilenckor, háromkor kávézni. Szerencse, ha a lányokkal ki tudunk ugrani a Rossmannba, alapozót venni, aztán három-négy cigiszünet... ennyi. Semmi más, csak a robot meg az elvárások: legyek tökéletes munkaerő.

Munka után irány haza, újabb front, újabb kényszer a helytállásra: főznöm kell. Nagyszerű! Nem csak azt várják el, hogy legyek igéző, nőies szépség, tökéletes munkaerő, de ezen felül remek szakács- és takarítónő is. Aztán ha tökéletesen csillog minden, elkészítettem a doktorötkeres pizzát, és átjön a paseem, az Alex akkor még legyek tökéletes szerető is. Múltkor is mondtam neki, hogy most elégítsen ki rendesen, odafeküdtem elé, erre elkezdett arról zagyválni, hogy az nem így működik, meg ha csak fekszem, mint egy darab fa (így mondta, egy darab fa! micsoda tárgyiasítás!) akkor nem tud velem mit kezdeni. Nem is tudom, mit eszek egy ilyen bunkón, de tényleg. Az lett a vége, hogy jól összevesztünk, beült a BMW-jébe és hazahajtott. Fogadjunk, megcsal valami rohadt kis ringyóval. Még be sem mutatott a barátainak se.

Csoda, hogy teljesen magam alatt vagyok? Legyek szép, okos, divatos, sexy, jó munkaerő, sikeres karrierista, szakácsnő, takarítónő, eszméletlen szerető - egy személyben. Lehetetlen elvárások!

...

Arról nem is beszéltem, hogy tegnap a munkahelyen megkörnyékezett egy kollégám. Hát mit ne mondjak, nem hozott lázba. Vaccak ember, nagyon vaccak... olyan kis vékonyka, de nem az a karcsú fajta, akinek kockahasa van, hanem olyan... pfff... átlagos. Nem igaz, hogy nem tud odafigyelni kicsit a testére. Heti két-három alkalommal két óra edzés, és egyből jobban nézne ki. Bár az öltözködése akkor is lehúzná az összképet. Nem értem, miért nem lehet figyelemmel követni a divatot, és odafigyelni a trendekre! Pedig az igényes öltözködés nem is drága, tizenötért már kapna egy normális inget... ja, hogy nincs rá pénze? Biztos nem megfelelő munkaerő, egy férfi legyen karakán, és dolgozzon keményen, harcolja ki magának a magasabb fizetést!

De a legrosszabban még nem is mondtam: az a fickó elkezdett viccelődni, hogy biztos jól főzök. Kikérem magamnak! Ha ő annyira kétbalkezes, hogy még egy rántottát sem képes megcsinálni, ne akarja lealacsonyítani a nőket szimpla szakácsnővé! Ma már az lenne a minimum, hogy az egyenlőség nevében a férfiak is tudjanak főzni, és fintorgás nélkül elvégezzenek bármilyen házimunkát! Csak a teljesen igénytelen alakok panaszkodnak, amiért takarítaniuk vagy főzniük kell. Aztán meg csodálkoznak, ha a párjuk faképnél hagyja őket. Az ilyen szedjen össze valami tudatlan proli nőt, aki még örül is, hogy megalázkodhat a férfi előtt.

Az már csak hab a tortán, hogy a Zangéla szerint ez a fickó az ágyban sem nagy szám. Képes volt a vállalati buli után megkérni a Zangélát, hogy térdeljen le elé, és csinálja neki szájjal. Micsoda dolog ez? Egy nő sem izgul fel attól, hogy a férfi csak áll, mint a faszent! Ha pedig nem élvezzük a dolgot, nem csináljuk! Nem vagyunk szexrabszolgák!

Felháborító, hogy micsoda lusta disznók a férfiak. Annyira elment a kedvem mindentől... Hagyom a francba a porszívózást meg a zautomata mosógépet sem indítom el, inkább leülök, megnézem a Perzselő szenvedély új részét, és bebűnözök egy doboz pralinét.