Hála a CEU gender studies tanszékének, és nem kis részben a progresszív hősök halálmegvető bátorsággal végrehajtott felvilágosító tevékenységnek, egyre többen jönnek rá, hogy életük, melyet átlagosnak hittek, valójában megaláztatások és elszenvedett mikroagressziók sorozata¹, és hogy akik szabad embernek gondolták magukat, valójában a patriarchális elnyomás áldozatai, akiknek joguk van mindennemű anyagi és nem anyagi kárpótláshoz. Örömteli, hogy egyre többen döbbennek rá, az életüket ért látszólag jóindulatú kritikák és megjegyzések valójában a legmocskosabb opresszió trójai falovai. Mind többen ismerik fel - nagyon helyesen -, hogy ha tőlük világosabb bőrszínű ember kritizálja őket, az rasszizmus; ha idősebb a véleményező, az édzsizmus²; ha férfi az illető, az szexizmus.
Mindez szép és jó; büszkék lehetünk eddigi áldásos tevékenységünkre. Ám ahogy Che Guevara mondta, a forradalom olyan, mint a kerékpár: ha nem halad előre, elbukik.
Épp ezért itt az ideje, hogy a szexizmus, a rasszizmus, az édzsizmus és a maszkulin-hegemonizmus után megismerkedjünk a patriarchális társadalom legaljasabb mételyével:
a teljesítményizmussal.
"Mindenkit ítéljenek meg a teljesítményük alapján". Ugye, sokszor hallottuk ezt hetero, ciszgender cégvezetők és más elnyomók szájából? Első hallásra talán még szimpatikusnak vagy legalábbis korrektnek nevezhetnénk ezt a hozzáállást: mindenkit az alapján díjazzanak a munkahelyén, az egyetemen vagy a mikroközösségekben, hogy milyen intenzitással vette ki a részét a rá rótt feladatokból, milyen hatékonyan végezte a munkáját. Egy ideális világban ez talán valóban fair elképzelés is lenne. A patriarchátusban viszont
a teljesítmény alapján ítélni meg a munkavállalókat vagy diákokat maga a tőrőlmetszett, vegytiszta diszkrimináció³.
Gondoljunk csak bele! Mit kell átélnie egy ciszgender, hetero férfinak, aki bemegy dolgozni? Semmit, ami triggerelhetné. Reggel közösül az elnyomott nejével, akit kényszerít arra, hogy reggelit készítsen; utána bemegy dolgozni a jól fizetett, igaztalanul megszerzett munkahelyére. Első dolga, hogy a nála sokkal okosabb, ám nőnemű kollégáját kávéfőzésre utasítsa, így alázva meg a nőt, majd böfögve sportújságot olvas ebédidőig. Étkezés után alkoholizál¼, majd elnyomó pózban közösül a titkárnőjével. Hol itt a kihívás?
Ezzel szemben egy öntudatos, progresszív kulturbalos szabadsághősnek trigger warningok zátonyai közt vezet az útja a munkába; már ha munkának lehet hívni, hogy színjeles gender-táncdráma szakos diplomával a zsebében esélye sincs áttörni az üvegplafont, és kénytelen a Starbucksban dolgozni, minimálbérért, szexista és arrogáns főnökök keze alatt, gyakran hímnemű, opresszív vendégeket kiszolgálva. Ha borravalót kap, az egyenlő a tárgyiasítással; a vendégek gyakran azt hiszik, hogy azzal a pár forinttal megvásárolták maguknak a felszolgálót, hogy szabadon ránézhetnek, megszólíthatják, eképpen merítve ki az interaction rape fogalmát.½ Más esetekben viszont még borravalót sem kap a wage gap sújtotta munkavállaló, ami tovább mélyíti a nemek közti bérkülönbséget.
Ezekből is kiviláglik, hogy egy társadalmi igazságtalanságokra érzékeny, haladó szellemű személynek, főleg ha valamelyik elnyomott társadalmi minoritás tagja, sokszor többet kell dolgoznia ugyanazon teljesítmény eléréséért, mint egy cisz, fehér férfinak. Épp ezért szorgalmazzuk, hogy minél többen csatlakozzanak Brownmiller-Thewrewk Tamás CEU-s doktorandusz Egyéniségalapú értékelést! elnevezésű kezdeményezéséhez, melynek lényege, hogy nyomást gyakoroljunk a vállalatokra, munkahelyekre, iskolákra: ezentúl ne a teljesítmény alapján döntsenek a fizetésemelésről vagy jutalmazásról, ne a teljesítmény alapján osszanak jó vagy rossz osztályzatot; az értékelésnél az elvégzett munka helyett az egyén személyisége legyen a döntő tényező.
Következő cikkünkben ellátunk tanácsokkal, hogyan legyél egyéniség. Addig is csatlakozz a kezdeményezéshez, és támogass minket Patreonon keresztül vagy PayPal rendszert használva.
Bajtay-Csordáss Jusztícia
¹ Vö.: Kirchenbach Dorina - A piknik és a sárkányeregetés, mint a patriarchizmus elnyomó fegyvere, 88. o., Gender Books Kiadó, 2016.
² G. Rastafari Aurél - A diszkrimináció dimenziói, Trigger Warning Magazin, 2016/4. sz.
³ Karen-Jill Pinkerston - Performanceism, patriarchy, fart rape, Bluffington Post 2016/42.
¾ https://www.youtube.com/watch?v=Y69tkCbeC5o
