A Calgary városában élő Valdemar McKenzie mindig is tudta, hogy ő más, mint a többiek. Míg kis társai a bigott óvónénik nyomására papás-mamást játszottak az óvodában, vagy az erőszak melegágyának számító randikat szerveztek a középiskolában, ő érezte, hogy hiába is próbálná utánozni őket; valami hiányozna az életéből.

- Egyik este a National Geographic műsorát néztem a családommal - idézi fel élete nagy fordulópontját Valdemar. - Éppen egy műsor ment a mikroorganizmusokról (megjegyzem, elnyomó módon fehér férfi volt a műsorvezető). Mikor a szélesvásznú képernyőn megláttam egy Helicobacter pylori képét, úgy éreztem, áramütés szalad végig a testemen, és ezt nehéz leírni... de mintha magamra találtam volna. Hirtelen világossá vált számomra, hogy az ostoros baktériumok sokkal nagyobb vonzalmat ébresztenek bennem, mint bármelyik úgynevezett fajtársam.

Valdemar életében nehéz korszak következett. Meg kellett értetnie és el kellett fogadtatnia patriarchális családjával, opresszív környezetével, bigott iskolatársaival, hogy ő ezentúl baktériumként szeretné élni az életét. Az első időszak különösen nehéznek bizonyult; Valdemart sajnálatos atrocitások érték.

- Hogy teljesen Heliobacter pylorivá lényegüljek, mindenben megpróbáltam utánozni a baktériumokat, így a mozgásban is. Mivel a Heliobacter pylori az ostorát forgatva végez helyváltoztatást, én a péniszemet pörgetve próbáltam közlekedni. Sajnos néhány bigott fasiszta szándékosan félremagyarázta az aktust, és mikor egy játszótér mellett haladtam el, szatírt kiabálva összevertek.

Szerencsére az idő, illetve a kanadai liberális kormány által szervezett tanfolyam megértette a McKenzie-családdal, hogy fiuk nem beteg, nem is őrült, hanem egy különleges, egyedi lény: bakteriogender.

 - A szexualitást is sajátos módon élem meg. Nem vágyom férfi vagy nő érintésére, hanem mint a baktériumok, osztódás útján szeretnék szaporodni. Mivel a mai, sötét patriarchális áltudományok világában ez még nem lehetséges, kénytelen vagyok cselhez folyamodni, hogy megteremthessem az osztódás illúzióját.

A McKenzie-család a Justin Trudeau Alapítvány támogatásával vásárolt egy, Valdemarral azonos méretű szexbabát. Éjjel, miközben a bakteriogender fiatal mélyen alszik, az ágyába csempészik a figurát.

- Csodálatos érzés - meséli könnyes szemmel Valdemar. - Reggel, mikor kinyitom a szemem, és meglátom Valdinát, a szexbabát, az az érzésem támad, hogy épp most estem át egy sikeres osztódáson. Ilyenkor sokkal vidámabban indul a napom, és örömmel kebelezem be a reggelimet.

Ám hiába a látszólagos idill, Valdemar McKenzie tudja, hogy még sok tennivalója van, ha el akarja fogadtatni magát és genderét.

- Az emberek általában rossz véleménnyel vannak a Helicobacter pylorikról, a fasiszta és előítéletes orvosok például azt állítják, hogy társaim elősegítik a gyomorfekély és -rák kialakulását. Arra tettem fel életem, hogy bebizonyítsam: ez csak szexista-mikrobiologista, légből kapott vád. Hiszen nem ítélhetünk meg valakit a származása alapján, nem igaz?