Na, nem mintha nekem kellenének. Én egy erős és független, öntudatos, szingli nő vagyok. Az egyik nagyon híres magyar egyetem trauma és gender kutatócsoportjának tagjaként dolgozom, és teljesen önálló életet élek. Magam fizetem a szüleimtől kapott garzonlakás közös költségeit, a számlákat, és bár az üvegplafon miatt esélyem sincs magasabb fizetést elérni, arra azért mindig telt, hogy elutazzak Olaszországba vagy Horváthországban, a családi nyaralóban töltsek egy-egy hétvégét. Szóval nem szorulok rá senkire. De... de azért az ember mégiscsak társas lény. És hát itt vagyok én, lassan harmincöt évesen (bár még rengeteg időm van a családalapításra, már ha egyáltalán akarok családot), százhatvan centivel és hetven kilóval, igazi, gömbölyű, kívánatos idomokkal, amilyeneket az igazi férfiak szeretnek; egyetemre jártam, tehát okos is vagyok, nem szálltam el magamtól, és egyszerűen nem tudok összefutni egy emberszabású férfival.
Ez maga a lehetetlen küldetés. Nem mintha nagy igényeim lennének. Ahogy az értelmes lányok általában, én sem egy elérhetetlen ábrándképet kergetek. Sokféle pasi bejön nekem: Robert Downey Jr., Jason Statham, Channing Tatum, Hugh Jackman... mind-mind olyan pasik, akiknek az arcvonásai, pillantásai sokatmondóak számomra. És azért nem árt, ha az illető magasabb, mint én. Olyan 180-190 centi. Most hogy nézne ki, ha magassarkút vennék, és alacsonyabbnak tűnne nálam? Hajoljak le, ha meg akar csókolni? Kizárt! Egyébként nincsenek elvárásaim. Na persze ne legyen fiatalabb nálam, mert ki nem állhatom a gyerekes férfiakat. Nagyon idősebb sem, mert hát ki akarja, hogy ha kézen fogva sétálnak, a párja gyerekének nézzék? Na ugye. Szóval mondjuk 35 és 40 közötti pasi az ideális, azt hiszem, ez elég széles skála. Persze legyen fiatalos, emlékezzen arra, milyen volt gyermeknek lenni, őrizze meg az ifjonti évek ártatlanságát. Legyen fitt, járjon sportolni, mert egy besavanyodott ember mellett nyűg az élet.
Igen, a fittség fontos. Nem szeretem a felfújt izmokat, de... a pasi BMI-je legyen 24 alatti, a teste meg kidolgozott, szálkás izomzatú. Még szép, hiszen ahogy idősödik, egyre csak lustul a férfi, abbahagyja az edzést, felszed jó pár kilót; ha már most pocakos, mi lesz belőle öt év múlva? Hogy "dadbod" meg "aputest"? Pff... szerintem egy férfi ne keressen mentségeket, ne akarja megmagyarázni, hogy a túlsúly szép, hanem figyeljen oda a kondíciójára!
Belső értékek... na, ez fontos. Ellentétben a külsővel, itt azért megfogalmaznék néhány kritériumot. Nem mintha semmi sem lenne nekem elég jó, de azért egy kifinomult nő csak a belső alapján választ magának párt.
Először is, ha velem randizik, akkor csak én legyek neki. Nincs annál megalázóbb, mint mikor egy férfi megnéz magának más nőket is az utcán. Mintha csak azt üzenné ezzel, hogy "a barátnőm nem elég nekem, más nőket is meg akarok dugni!" Vagy amikor a moziban ismert színésznőkre csorgatja a nyálát, mintha lenne esélye felszedni őket... Gyerekes viselkedés. Borzalom. Az úgynevezett "nőnemű barátait" meg jobb, ha elfelejti. Tudjuk, mi szokott kisülni az ilyen kapcsolatokból... Ha bármi nehézség adódik a párkapcsolatban, a férfi a "nőnemű barát" vállán sírja ki magát, lecsúszik egy-két pohár bor, aztán már kész is a megcsalás. Hát az ilyenből nem kérek.
Ezen kívül elengedhetetlen a tolerancia, a bizalom egy párkapcsolatban. Szeretem, ha a férfi megbízik bennem, ha nem rendez patáliát, ha egy erasmusos cserediák ismerősöm vagy a legjobb fiúbarátom nálam alszik. Hiszen hogy alapozhatnánk az egész életünket egy olyan kapcsolatra, amelyből hiányzik a feltétel nélküli bizalom?! Ha én azt mondom, nem történt semmi köztem és Ahmed között, akkor azt higgye is el. Sőt, már mondanom se kelljen, tudja, higgye magától. Hiszen ha neki adtam a szívem, az csak jelent valamit.
Hátra van még a szex. Nem a legfontosabb, sőt. Nem vagyok holmi kéjsóvár ribi. De azért el se kéne hanyagolni a dolgot. Ha nincs meg a kémia kettőnk között, minek erőltessük az egészet? Szóval az én pasim az legyen egy kifogástalan gentleman. Ne akarja rám erőltetni a szexet, ha nem kívánom. Aztán forduljon felém mindig a lehető legnagyobb tisztelettel. Ha nem bánik velem úgy, mint a királynőjével, aligha kerülünk olyan intim hangulatba, hogy élvezzem a dolgot. Azért pedig, hogy csak a férfinak legyen jó, nem vagyok hajlandó lefeküdni senkivel. Épp ezért eszébe se jusson holmi édeshármasokat szervezni, meg kényszeríteni, hogy megérintsek egy másik nőt, meg hogy eljátsszak egy leszbikus aktust. Nem mintha bajom lenne a leszbikkel, de engem ne tárgyiasítson senki ember fia! Ha szex, akkor maximális tisztelet és gyengédség. Na persze teszetosza se legyen a partnerem. Egy igazi nő attól indul be, ha az erős, határozott hím mélyen a szemébe fúrja a tekintetét, és kérdés nélkül átöleli őt, és letépi róla az átnedvesedett bugyit. Olyankor, bevallom, elrepülnének a gátlásaim. Hihi... És akármilyen őrültségben benne lennék... Két pasi, mondjuk, meg én... Hihi... hiszen végül is csak hús-vér teremtés vagyok. Egyszerű vágyakkal.
Mégsem akar összejönni egy normális kapcsolat az istennek sem.
