Üdv újra, kedves progresszív femtársaim, genderharcosaim és transzlovagjaim és lovagináim! Kedves menstruátorok és fallosszal rendelkező, ám a macsóizmust és az állva vizelést élből elutasító egyedek! Hosszú szünet után tértünk vissza. Jusztícia épp az államvizsgáját írja "Szexizmus a vízkőoldó-reklámokban, avagy miért bajszos és hímnemű minden mosógépszerelő a marketingguruk fantáziájában?" címmel, én pedig nemrég tértem vissza Hamburgból, ahol a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom ellen harcoltam oroszlánként antifa pajtásaimmal. (Lőttem pár képet az új hét és feles IPhone-ommal, fellőttem őket instára, csekkoljátok!)
Visszatérve örömmel tapasztaltam, hogy a progresszív közélet tovább forrong. Péló Vera, bátor harcostársunk nácinak nevezte a náci Puzsér Róbertet, tanítanivalóan alkalmazva a nácivadászat tanításait. Egyre több szó esik az azonos neműek (vagy genderűek) közötti házasságról továbbá a transzneműek idejekorán (lehetőleg három-négyéves korban) végrehajtott nemváltoztató műtétjeiről. Ez nagyon helyes; egyre többen jönnek rá, hogy a biológiai nem, származás, faj csupán a természet gonosz és beskatulyázó tréfája, a tudatunk ettől teljesen független, szabad individuum. Ha valaki azt állítja, hogy ő valójában a másik (vagy egy harmadik) nemhez, valamilyen állat- vagy növényfajhoz tartozik, nos, abban csak a legelvetemültebb ordasfasiszták kételkedhetnek. Mi kell több bizonyíték, mint annak a szava, aki ilyen helyzetben van? A legelemibb szabadságjogok közé tartozik, hogy megmondhatjuk, kik vagyunk, hogy megállapíthatjuk önazonosságunkat. (Az olyan rosszmájú náci megjegyzésekkel, hogy "akkor a bolondok házában az önmagát Napóleonnak képzelő alak is valóban Napóleon?" ne is törődjünk; az ilyet nemes egyszerűséggel nevezzük ótvaros, kispöcsű fasisztának.)
Öröm hát, hogy egyre többet hallani a transzokról; ám egy típusukról méltatlanul kevés szó esik.
Ők a transzvagyonúak.
Hányan és hányan vannak, akik úgy érzik, ők nem a megfelelő anyagi környezetbe születtek! Akik tudják, érzik, hogy multimilliomosnak kellene lenniük, korlátlan anyagi lehetőségekkel, hogy bátran kiélhessék kreativitásukat, megtalálhassák önmagukat; ám a sors kegyetlen tréfája folytán egy szegény és elhanyagolt genderszakos bölcsész anyagi körülményei között kell élniük.
Repcsényi Karola az ELTE genderszakának elsőéves hallgatója. Elmondása szerint mindig is érezte, hogy ő más életre született, mint amire származása és tehetségtelen szülei predesztinálták.
- Már gyermekkoromban is rettentő szomorú voltam, mikor megtudtam, hogy míg osztálytársaim Mauritiusra meg a Maldív-szigetekre utaznak nyaralni, nekem be kell érnem egy hét Horvátországgal - meséli könnyek között Karola. - A családi autónk is pusztán egy ötajtós Volkswagen Golf volt, pedig lelkem legmélyén tudtam, hogy hozzám, a személyiségemhez csakis egy nyitott Mercedes sportkupé illene, elefántcsont berakásos kormánnyal és ezüst kipufogóval. Fizikai valóm és tudatom elszakadt egymástól; ez a hasadás rendkívül fájdalmas volt, és idővel egyre rosszabb lett. Mikor érettségi és az egyetemi felvételi után nem kaptam meg a tudatomhoz illő, saját lakást az V. kerületben, helyette mehettem a kollégiumba, végképp összetörtem.
Karolát a transzfób környezete meg sem próbálta megérteni.
- A szüleim azzal jöttek, hogy ők egyszerű melósok, nincs pénzük Mercedesre meg lipótvárosi öröklakásra. Az ismerősök azt mondták, hisztizem, nőjek már fel, és viselkedjek felnőtt nőként. Sőt, egyikük azt tanácsolta, menjek el egyetem mellett dolgozni, és gyűjtsek pénzt, ha nagyra törő terveim vannak. Fel sem fogták, mekkora fájdalmat okoznak nekem ezzel: mintha egy nő-férfi transzneműt azzal biztattak volna, hogy ha sokat dolgozik, talán vehet egy felcsatolható műhímtagot.
Szerencsére a gender tanszéken Karola megértő környezetre talált. Ügyét felkarolták a professzorok, adjunktusok, és csakhamar elindítottak egy online petíciót, amely arra kéri a kormányt, hogy bocsásson ki korlátlan hitelkerettel bíró bankkártyát speciálisan a transzvagyonúak részére. Ezzel a módszerrel elérhető lenne, hogy sorsüldözött társaink végre a tudatuknak megfelelő anyagi viszonyok között élhessék le életüket. A költségeket természetesen a fehér, elnyomó, cisznemű heteró férfiakra terhelnénk; hiszen nekik fogalmuk sincs, milyen szenvedés lehet transzvagyonú milliomosként szerény körülmények között élni.
A petíció elérhető itt:
