Fegyveres támadás Herringderringskjöffladtstadtban. A svéd kisváros szomorú napra ébredt; egy késsel és bombákkal felfegyverkezett ámokfutó ma hajnalban levegőbe repített egy szalonnacsomagoló-üzemet, egy pudlitenyészetet és egy borászatot. A támadás korai időpontja miatt személyi sérülés nem történt. Ugyanakkor nem mehetünk el szótlanul a szomorú tény mellett, hogy a sajnálatos incidens egyesek szemében remek alkalom az iszlamofób eszmeiség terjesztésére; a kireksztő, cis white male-ek egyből terrorizmust és iszlamista merényletet emlegetnek, elszórva ezzel a gyűlölködés magvait.
De álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el! Valóban terrorizmus lenne ez? Igaz, hogy az elkövető délszaki származású, tette elkövetése alatt hangosan Allahu Akbart kiáltozott, azt ordította, hogy a kutyák tisztátalan állatok, a szalonna nem halal, a bor pedig tiltott ital; továbbá facebook-profilján az Iszám Államot éltető bejegyzéseket tett közzé; de ez a csekélység elég, hogy valakit gyanúba keverjünk? Hogy megbélyegezzünk egy egész kultúrát?
Nem! Ezerszer is nem! Egy magányos, őrült elme volt a tettes, csak a paranoiás, mindenhol összeesküvést szimatoló gyűlölködők próbálhatják ezt az ügyet összekötni más, teljesen különálló esetekkel, mint a lübecki sertéshizlalda elleni telefonos bombafenyegetés, vagy a hamburgi schnaps-gyár felgyújtása! Az, hogy a tettesek I ❤ ISIS feliratú pólót viseltek, pénzt kaptak a kalifátustól, és otthon - nyilván csak a stressz hatására - verték a feleségüket, csupán véletlen egybeesés lehet! Nem bélyegezhetjük meg a béke vallását néhány tucat, száz vagy ezer magányos, bomlott agyú elkövető miatt!
Más: Bajtay-Csordáss Jusztíciát patriarchális terrortámadás érte. Felvilágosult kolléganőnk a 69-es trolin utazott, mikor egy aljas, röfögő, moslékzabáló ciszhetero megszólította a következő szavakkal: "Hé, de szép a dekoltázsod, bébi!"
Itt álljunk meg egy pillanatra, és vegyünk nagy levegőt! Szinte biztos, hogy akadnak majd elnyomó, fehér férfiak, akik megpróbálják úgy beállítani az ügyet, mint holmi magányos tettes által elkövetett, egyedülálló és ritka atrocitást; megpróbálják bagatellizálni az ügyet, és ügyet sem vetnek az egyes esetek mögött felsejlő, aljas és szövevényes patriarchális összeesküvésre.
Csak a bolond nem látja, hogy az összes ilyen ügy egy irányba mutat: országunkban és egész Európában jól szervezett, ciszhetero terrorszervezet működik, melynek célja, hogy merényleteivel (füttyögés-bűnözés, beszólás-crime, bámulás-rape) megtörje ellenállásunkat. Természetesen nem fognak sikerrel járni: genderista légióink és a white knight segédcsapatok folyamatosan járőröznek utcáinkon, hogy megóvják a fennálló rendet és eltapossák a maszkulin-hegemonisták szervezkedéseit.
Persze a színház a "mutasd, ne csak mondd!" világa. Ha a szereplők pusztán beszélnének a szexről, az hiteltelen lenne. Felföldi Robi és a FASZ társulata azonban levetkőzi a bigott prüdériát, és nyersen a szemünk elé tárja a szexualitás valódi természetét. A nyitójelenet, melyben Bánk bán és János vitéz orálisan kielégítik egymást, majd ezért kivégzik őket a ciszgender fasiszták, torokszorító. A felvonásvég, amelyben fat acceptance aktivisták felcsatolható műhímtaggal avatják be a lassan eszmélő Franz Cafkát a nemiség szivárványszín világába, felemelő. A csúcspont, amelyben a csótánnyá változott Szarmagyarossy nem tud ellenállni a szexuális vágynak, majd a progresszívek örömujjongása és biztatása közepette a felszabadult Franz Cafkának adja magát, katartikus. Az előadás azzal zárul, hogy a címszereplő egy háromméteres dildóból pasztörizált aludttejet fröcsköl a távozó közönségre, egyértelműsítve a finom hasonlatot: a progresszió és liberalizmus elől épp úgy nem lehet elmenekülni, mint bukkake partyn a sperma elől.
elérése érdekében. A jelmezeket a belvárosi Forró Lyukak mulató bocsátotta a FASZ és Felföldi művész úr rendelkezésére, a tánckarban pedig olyan hírességek emelik az előadás fényét, mint Autina Rita, Schillingbilling Árpi, Merinói Angela, Zeller Ágnes és az Ex-szadesz Dance Group.